Elöljáróban annyit, hogy nem tervezek túl gyakran bejegyzést írni.
Egy részt azért, mert nem szeretek úgy gépelni, hogy nincs mondanivalóm, másrészt pedig, mert inkább vagyok az a fajta, aki ha mégis írásra vetemedik, azt inkább kedvtelésből teszi, mintsem naplókészítési célzattal.
Az út
Klagenfurt Hódmezővásárhelytől cirka 600 kilométerre fekszik, ami autóval valamivel több, mint 6 óra alatt teljesíthető, gyalog pedig 4 és fél nap - legalábbis a google maps szerint.
Igen, körülbelül ez volt az utolsó térképinfó, amit elektronikus úton sikerült megszerezni, mivel a GPS-t elfelejtettem frissíteni.
Így lényegében Magyar, Román térképpel indultunk el Ausztriába.
Szerencsére apuka nem bízik annyira a kütyükben, így egy Közép-Európa térképet sikerült eltennie. Ez útközben hasznos volt, de Klagenfurton belül 2 nap alatt legalább 3x tudtunk eltévedni. Ez köszönhető annak is, hogy ez a város egy kibaszott labirintus a sok egyirányú utcájával.
A hely
Az első diákszállónál megörülve, hogy helyben lehetünk, megálltunk, és miután anyukával sikerült végigtrappolnunk két telek saras udvarán, átértünk ahhoz a szállóhoz, ahol én lakni fogok.
Itt megtaláltuk a helyi gondnokot, aki épp barkácsolt valamit. Gondoltam megkérdem, hogy ő-e Robert, aki elvileg ezt a helyet futtatja, mire ő visszakérdezett, hogy én vagyok-e Sándor?
Na mondom király: megjöttünk.
Épp mondtam volna, hogy megyek vissza az igazolványaimért, mikor megszólalt, hogy menjek fel az irodájába, ahol kezembe nyomott egy mappát amiben pár papír, meg a kulcsok voltak.
Ezután - már Robert nélkül - elmentünk megnézni a lakást.
 |
Kicsit olyan mint a mekis hamburger: a képen máshogy nézett ki
|
Benyitva, a falba ivódott cigiszag köszöntött, a szocreál kialakítás pedig már az első pillanattól fogva magával ragadott. Ezen kívül a konyhaszekrényen még humanoid zöldségeknek is jutott hely - a kedvencem Mr. Tomato.
 |
| Kicsit gyerekkorház fíling |
 |
| 1 db ruhásszekrény - Ogre méret |
A szekrény akkora, hogy rosszabb napokon még etióp családokat is szállásolhatok el benne - feltéve, hogy létezik akkora létra, amivel el lehet érni a felső polcot.
Később rájöttem, hogy mit barkácsolt Robert:
Nem Égető, nem kismegszakítót, és nem is ajtót, hanem ilyen fancy kis kereszteket. Később láttam rohangálni velük a házak közt; egyszer el is ejtette őket, úgyhogy a beton is kapott a csodából.
Minden ajtó fölé raknak fel egyet. Ragasztóval.
Estefelé beszéltem még vele, a lyukas fürdőszobai lefolyó ügyében, és megjegyeztem, hogy jobb szeretnék valami emeleti lakást, ehelyett a földszinti helyett, mert azt biztonságosabbnak érzem. Erre ilyesmit reagált: "Hey, it's Klagenfurt! What could happen?" Majd hozzátette, hogy szerinte a legdurvább esetben is csak valami részeg csaj kopogtat majd be. Örülök, hogy ilyen pozitívan látja a helyzetet. :D
Ezektől a kisebb hülyeségektől eltekintve amúgy az otthonról hozott lekvárok, pálinka, a tv és ps2, na meg a két most kapott orchideám egészen otthonossá tették az elsőre nem túl szimpatikus lakhelyet. :)
Az átalakítás ugyanakkor még folyamatban van. Remélem, hogy rövidesen sikerül kikupálni ezt lakást.
All in all
Az idő borús, néha az eső is esik.
Egyelőre kicsit elveszettnek érzem magam, de remélem az október 1-es sulikezdéssel egyetemben (Oszi :D ) jobban elstartol majd a hangulat is.
Jut eszembe, hangulat: ma tegnap meglátogattunk egy közeli pubot egy volt - Nóri -, és egy mostani, velem egyszerre kiutazó - Móni - szegedi Erasmusos-pszichós diákkal, és végre volt alkalmam megízlelni a 3 eurós sert... (nem, nem mondanám, hogy jobb mint a 260as Arany Ászok)
Többek közt azt is megtudhattam, hogy mikor, és hol vannak táncolós bulik - ez itt nem megszokott, az osztrákok elvileg jobb szeretnek ücsörögni és piálni - valamint, hogy a város nevezetességei közé tartozik egy Jesus nevű intelligens homeless.
Ennyi lett volna most első lélegzetvételre. Legközelebb várhatóan akkor jelentkezem, amikor lesz kedvem írni, és van is mit. :)
