2013. október 30., szerda

Aranyköpések vol.: 01

Sziasztok
Mivel mostanában nem érzem úgy, hogy sok említésre méltó történne - legalábbis nem olyan mértékű, ami teljes blogbejegyzést érne - úgy gondoltam, hogy aranyköpéses posztokba gyűjteném azokat a történéseket, amik szerintem tintát érdemelnek.
Úgy hiszem, így annál egy kicsit életszerűbb betekintést nyertek majd az itteni életbe, mintha csak tényszerűen ledarálnám, hogy mi újság.

Az elhangzottakat eredeti nyelven teszem közzé, igyekezve megtartani a néhol vicces, máshol fárasztó tartalmat (remélve, hogy nem bántok meg senkit).
Aki hadilábon áll az angollal, annak ajánlom a translate.google.com-ot. Nem kell félni, nem lesznek túlzottan összetett mondatok.




- Hey guys, how about going to the lake, and feeding ducks?
- No. It's useless.


- Do you come into the city center? Let's have party!
- Did you check if there are any today?
- Nope, but man, it's friday!
- Yes, but it's friday in Klagenfurt...


(5 perc beszélgetés után átadja a Hoferes bevásárlószatyrot)
- Don't lose it, it was 15 cent!


KENT!!!
(A nyertesek örülnek, mi bedobjuk a lapjainkat. Ránézek a kentes 4 kártyára: három 9es, egy 6os)




(Kezdetleges társalgás a törökül tudó törökökkel)
- So, are you going to stay for one, or two semesters?
- Ummm, yes.


(Kikapcsoljuk a tv-t, miután 5 perc nyomogatás után sem sikerült rádiót találni rajta)
- Yo guys, I like this movie, it's called Men in Black, fucking nasty...


(Megyünk az ingyen bérelt biciklijeinkkel hazafelé, épp arról beszélünk, hogy egy banánon tényleg el lehet-e csúszni. Egy kereszteződésbe érünk.)
- Itt meg kell állni?
- ... és pont meg tudtam állni!
(Megállok, megáll a haverom is, mind a három, más-más irányból érkező autóval egyetemben.)
...
(Három gyanús másodperc múlva a srác)
- Ja, itt nekünk van elsőbbségünk!


(Buliban; a szilva birtokló, és szilvatarháló szobatárs közt)
- Why don't you buy plums for yourself?!
- Because I already brushed my teeth!


2013. október 6., vasárnap

Grand Theft Auto: Klagenfurt city stories

Az első pár napban annyi dolog történt, hogy úgy éreztem ismét érdemes lehet leülni és írni valamit. Ennek folyományaként született ez az írás... kedves olvasóm, hadd mutassam be neked Klagenfurtot - legalábbis úgy ahogy én látom.

Az előző részek tartalmából


Múzeumok éjszakája - Minimundus - Klagenfurt

A jelen

The good ones

Az otthon megszokottnál annyival több ügyet kell most elintézni, hogy folyamatosan úgy érzem, elfelejtettem valamit. Szerencsére a fontosabbak, úgy tűnik, eddig megvannak. Például nyitottam számlát a Sparkassenel: az egyetemnél lévő fiókjukban történő ügyintézés gyorsan és simán ment.
Mikor a kondíciós lista után érdeklődtem, a srác egyből rávágta, hogy "Alles ist Gratis!"... jahogybocs.
Komolyra fordítva a szót: jó, hogy nem az ügyfelek fejére szarnak.


Emellett említésre méltó lehet még egy közeli bolt, a Hofer kedves gesztusa: egy, a zöldségpultnál lévő, break-dancere felhívó tábla
Már breakelés közben

Pardon, a boltok.
Azon kívül, hogy sok van belőlük, és a belvárosban még egy gumipapucsot sem találsz 100 euró alatt, érdemes lehet megjegyezni, hogy vasárnap az üzletek 98%a zárva van. Ez a gyakorlatban szombat délutánonként ilyen hurrikán előtti bevásárlási hullámot indukál: mindenfelé karfiollal, és 15 euróra leértékelt szalámival rohangáló emberek.


The gangs

A WestSideban mindig megtudok valami érdekes infót a városról.
Mint ahogy legutóbb a hely nevezetességeiről volt szó, most az került szóba újonnan megismert magyar barátaim által, hogy a városban élő egyik etnikum látja el az embereket "dolgokkal". Ez az infó nem első kézből való, viszont a tény, hogy ezen embercsoport nem szokott józannak tűnni, és tagjai nagy köteg 10 euróssal fizetnek a benzinkutakon, igen gyanússá teszi őket!

Big fishes everywhere
 

Dem school

Meglepődtem rajta - de minthogy az utóbbi időben gyakrabban használtam - az angolt jobban megértem, és szívesebben kommunikálok ezen a nyelven, mint németül. "Szerencsére" nem kell kihúznom magam ezen nyelv örömei alól, mivel a kurzusaim egy része tömbösített, így sokszor élvezhetem majd egész napokon keresztül a német pszichológiát... Remélhetőleg azért használ majd valamit.

Egyébiránt megvolt az első kurzusom is.
Az első tíz percben még tudtam követni a tanárt - ennyi időbe telt neki ugyanis, hogy bekapcsolja a mikrofonját, ami egyébként random időközönként kikapcsolt az óra hátralévő részében. Ami az óra fennmaradó idejét illeti, szerencsémre módszertanos ismétlő jellegű dolgokról volt szó; ezeket sikerült megértenem.
Vizsgák 2 hónapos időközökkel vannak meghirdetve egymás után, úgyhogy Tanács Edit (otthoni koordinátorom) biztos örülni fog, amikor júniusban, a 3. próbálkozásom után megkapja az őszi féléves tárgyteljesítési papírom.


The guilty everydays'

Mivel nem találtam nem voltam elég kreatív, erős vízszintes rúd keresésében, ezért vettünk a Hervisben egy húzódzkodórudat. Azt mondták, hogy visszaváltják, ha problémám van vele, de ezzel azt hiszem nem fogok próbálkozni, mivel mind a cucc csomagolásán, mind pedig a blokkon lila színű fényvisszaverős bukósisak szerepel.
Sajnos a fürdőszoba ajtóba pár centi híján nem fér be, így a szélesebb bejárati ajtó keretébe rakosgatom be, ha használni akarom. Itt szépen elkezdtem lemálasztani a festéket a fém ajtókeretről, ami alól előbukkant a hangulatos rozsdabarna szín.



A kocsmában árult sör mellett egy dolog bizonyosan drága még: a menza. 4 euró egy adag, és noha többféle menüből lehet választani - Nóri állítása - szerintem nem túl finom. Már csak az ára miatt is döntöttem úgy, hogy magamra fogok főzni - ezért még otthon vettem egy "főzőedényt", amiben lehet sütni, és főzni egyaránt.

Az első makaróni

Ami a bulikat illeti: párszor elmentünk már iszogatni, a táncos partik pedig tényleg igen ritkák.
Többnyire a belvárosban található Molly Malone nevű ír bárt látogatjuk.
Itt elég sok emberrel megismerkedhettem a szőke román lánytól kezdve, akinek már a nagyanyja is chopperrel járt, a kóreai cserediákig, akit Tayfunnak hívnak...

 
Ír mjúzik

2013. szeptember 29., vasárnap

New life?

Elöljáróban annyit, hogy nem tervezek túl gyakran bejegyzést írni. 
Egy részt azért, mert nem szeretek úgy gépelni, hogy nincs mondanivalóm, másrészt pedig, mert inkább vagyok az a fajta, aki ha mégis írásra vetemedik, azt inkább kedvtelésből teszi, mintsem naplókészítési célzattal.


Az út

Klagenfurt Hódmezővásárhelytől cirka 600 kilométerre fekszik, ami autóval valamivel több, mint 6 óra alatt teljesíthető, gyalog pedig 4 és fél nap - legalábbis a google maps szerint.

Igen, körülbelül ez volt az utolsó térképinfó, amit elektronikus úton sikerült megszerezni, mivel a GPS-t elfelejtettem frissíteni. 
Így lényegében Magyar, Román térképpel indultunk el Ausztriába.

Szerencsére apuka nem bízik annyira a kütyükben, így egy Közép-Európa térképet sikerült eltennie. Ez útközben hasznos volt, de Klagenfurton belül 2 nap alatt legalább 3x tudtunk eltévedni. Ez köszönhető annak is, hogy ez a város egy kibaszott labirintus a sok egyirányú utcájával.


A hely

Az első diákszállónál megörülve, hogy helyben lehetünk, megálltunk, és miután anyukával sikerült végigtrappolnunk két telek saras udvarán, átértünk ahhoz a szállóhoz, ahol én lakni fogok.
Itt megtaláltuk a helyi gondnokot, aki épp barkácsolt valamit. Gondoltam megkérdem, hogy ő-e Robert, aki elvileg ezt a helyet futtatja, mire ő visszakérdezett, hogy én vagyok-e Sándor?
Na mondom király: megjöttünk.

Épp mondtam volna, hogy megyek vissza az igazolványaimért, mikor megszólalt, hogy menjek fel az irodájába, ahol kezembe nyomott egy mappát amiben pár papír, meg a kulcsok voltak.
Ezután - már Robert nélkül - elmentünk megnézni a lakást.

Kicsit olyan mint a mekis hamburger: a képen máshogy nézett ki
Benyitva, a falba ivódott cigiszag köszöntött, a szocreál kialakítás pedig már az első pillanattól fogva magával ragadott. Ezen kívül a konyhaszekrényen még humanoid zöldségeknek is jutott hely - a kedvencem Mr. Tomato.

Kicsit gyerekkorház fíling

1 db ruhásszekrény - Ogre méret
A szekrény akkora, hogy rosszabb napokon még etióp családokat is szállásolhatok el benne - feltéve, hogy létezik akkora létra, amivel el lehet érni a felső polcot.
 
Később rájöttem, hogy mit barkácsolt Robert:


Nem Égető, nem kismegszakítót, és nem is ajtót, hanem ilyen fancy kis kereszteket. Később láttam rohangálni velük a házak közt; egyszer el is ejtette őket, úgyhogy a beton is kapott a csodából. 
Minden ajtó fölé raknak fel egyet. Ragasztóval.
 
Estefelé beszéltem még vele, a lyukas fürdőszobai lefolyó ügyében, és megjegyeztem, hogy jobb szeretnék valami emeleti lakást, ehelyett a földszinti helyett, mert azt biztonságosabbnak érzem. Erre ilyesmit reagált: "Hey, it's Klagenfurt! What could happen?" Majd hozzátette, hogy szerinte a legdurvább esetben is csak valami részeg csaj kopogtat majd be. Örülök, hogy ilyen pozitívan látja a helyzetet. :D
 
Ezektől a kisebb hülyeségektől eltekintve amúgy az otthonról hozott lekvárok, pálinka, a tv és ps2, na meg a két most kapott orchideám egészen otthonossá tették az elsőre nem túl szimpatikus lakhelyet. :)
Az átalakítás ugyanakkor még folyamatban van. Remélem, hogy rövidesen sikerül kikupálni ezt lakást.

All in all

Az idő borús, néha az eső is esik. 
Egyelőre kicsit elveszettnek érzem magam, de remélem az október 1-es sulikezdéssel egyetemben (Oszi :D ) jobban elstartol majd a hangulat is.

Jut eszembe, hangulat: ma tegnap meglátogattunk egy közeli pubot egy volt - Nóri -, és egy mostani, velem  egyszerre kiutazó - Móni - szegedi Erasmusos-pszichós diákkal, és  végre volt alkalmam megízlelni a 3 eurós sert... (nem, nem mondanám, hogy jobb mint a 260as Arany Ászok)
Többek közt azt is megtudhattam, hogy mikor, és hol vannak táncolós bulik - ez itt nem megszokott, az osztrákok elvileg jobb szeretnek ücsörögni és piálni - valamint, hogy a város nevezetességei közé tartozik egy Jesus nevű intelligens homeless.

Ennyi lett volna most első lélegzetvételre. Legközelebb várhatóan akkor jelentkezem, amikor lesz kedvem írni, és van is mit. :)