Grand Theft Auto: Klagenfurt city stories

Az első pár napban annyi dolog történt, hogy úgy éreztem ismét érdemes lehet leülni és írni valamit. Ennek folyományaként született ez az írás... kedves olvasóm, hadd mutassam be neked Klagenfurtot - legalábbis úgy ahogy én látom.

Az előző részek tartalmából

Múzeumok éjszakája - Minimundus - Klagenfurt

A jelen

The good ones

Az otthon megszokottnál annyival több ügyet kell most elintézni, hogy folyamatosan úgy érzem, elfelejtettem valamit. Szerencsére a fontosabbak, úgy tűnik, eddig megvannak. Például nyitottam számlát a Sparkassenel: az egyetemnél lévő fiókjukban történő ügyintézés gyorsan és simán ment.
Mikor a kondíciós lista után érdeklődtem, a srác egyből rávágta, hogy "Alles ist Gratis!"... jahogybocs.
Komolyra fordítva a szót: jó, hogy nem az ügyfelek fejére szarnak.

Emellett említésre méltó lehet még egy közeli bolt, a Hofer kedves gesztusa: egy, a zöldségpultnál lévő, break-dancere felhívó tábla

Már breakelés közben

Pardon, a boltok.
Azon kívül, hogy sok van belőlük, és a belvárosban még egy gumipapucsot sem találsz 100 euró alatt, érdemes lehet megjegyezni, hogy vasárnap az üzletek 98%a zárva van. Ez a gyakorlatban szombat délutánonként ilyen hurrikán előtti bevásárlási hullámot indukál: mindenfelé karfiollal, és 15 euróra leértékelt szalámival rohangáló emberek.


The gangs

A WestSideban mindig megtudok valami érdekes infót a városról.
Mint ahogy legutóbb a hely nevezetességeiről volt szó, most az került szóba újonnan megismert magyar barátaim által, hogy a városban élő egyik etnikum látja el az embereket "dolgokkal". Ez az infó nem első kézből való, viszont a tény, hogy ezen embercsoport nem szokott józannak tűnni, és tagjai nagy köteg 10 euróssal fizetnek a benzinkutakon, igen gyanússá teszi őket!

Big fishes everywhere

 

Dem school

Meglepődtem rajta - de minthogy az utóbbi időben gyakrabban használtam - az angolt jobban megértem, és szívesebben kommunikálok ezen a nyelven, mint németül. "Szerencsére" nem kell kihúznom magam ezen nyelv örömei alól, mivel a kurzusaim egy része tömbösített, így sokszor élvezhetem majd egész napokon keresztül a német pszichológiát... Remélhetőleg azért használ majd valamit.

Egyébiránt megvolt az első kurzusom is.
Az első tíz percben még tudtam követni a tanárt - ennyi időbe telt neki ugyanis, hogy bekapcsolja a mikrofonját, ami egyébként random időközönként kikapcsolt az óra hátralévő részében. Ami az óra fennmaradó idejét illeti, szerencsémre módszertanos ismétlő jellegű dolgokról volt szó; ezeket sikerült megértenem.
Vizsgák 2 hónapos időközökkel vannak meghirdetve egymás után, úgyhogy Tanács Edit (otthoni koordinátorom) biztos örülni fog, amikor júniusban, a 3. próbálkozásom után megkapja az őszi féléves tárgyteljesítési papírom.

The guilty everydays'

Mivel nem találtam nem voltam elég kreatív, erős vízszintes rúd keresésében, ezért vettünk a Hervisben egy húzódzkodórudat. Azt mondták, hogy visszaváltják, ha problémám van vele, de ezzel azt hiszem nem fogok próbálkozni, mivel mind a cucc csomagolásán, mind pedig a blokkon lila színű fényvisszaverős bukósisak szerepel.
Sajnos a fürdőszoba ajtóba pár centi híján nem fér be, így a szélesebb bejárati ajtó keretébe rakosgatom be, ha használni akarom. Itt szépen elkezdtem lemálasztani a festéket a fém ajtókeretről, ami alól előbukkant a hangulatos rozsdabarna szín.

A kocsmában árult sör mellett egy dolog bizonyosan drága még: a menza. 4 euró egy adag, és noha többféle menüből lehet választani - Nóri állítása - szerintem nem túl finom. Már csak az ára miatt is döntöttem úgy, hogy magamra fogok főzni - ezért még otthon vettem egy "főzőedényt", amiben lehet sütni, és főzni egyaránt.

Az első makaróni

Ami a bulikat illeti: párszor elmentünk már iszogatni, a táncos partik pedig tényleg igen ritkák.
Többnyire a belvárosban található Molly Malone nevű ír bárt látogatjuk.
Itt elég sok emberrel megismerkedhettem a szőke román lánytól kezdve, akinek már a nagyanyja is chopperrel járt, a kóreai cserediákig, akit Tayfunnak hívnak...

 

Ír mjúzik